Ezt neked sulikezdés, avagy íme a BME Egyetemi Napok 2011 beszámolónk

Az első teljes élményt a Paddy and the Rats adta, a srácok rögtön bele is csaptak a közepébe, ráadásul egy igen pörgős dallal nyitottak. A hallgatók ezerrel rohantak a Nagyszínpad sátrához. Csápoltak, ugráltak, őrjöngtek. Egyre több szesszel telített ember hömpölygött a színpad előtt.

Igazi - hm hogy is mondjam… - skót-kalóz muzsikára tombolt és táncolt a közönség. Ezek a fiúk tudják hogyan kell szuper hangulatot teremteni, a fiataloknak akkora hangjuk volt, akár egy stadionnyi embernek! Fergeteges bulit adtak, ”állt a hátamon a szőr”! Volt itt minden, ami a fílinghez kellett: skótszoknya, lányok pörgetése dobálása, tapsvihar, jó zene, sör és a haverok. Ezen felbuzdulva a koncert után, gondoltam felfrissülök én is és veszek egy szeszes kedvcsinálót. Igaz sokat kellett várnom, mert hát nem csak én voltam alkoholra szomjas de e hangulat megkövetelt egy kis habzó élvezetet.

Utána leültem, körbe néztem... és hirtelen fejbe vágott az a bizonyos FESZTIVÁL VAN!! érzés! És tényleg: Nagy tömeg, vidám már-már őrületes hangulat… Természetesen nem sokáig voltam egyedül, mert itt is meg volt az érzésem, mint általában a fesztiválokon, hogy  mindenki barátja a másiknak. Így én se maradtam hoppon, két BME-s srác huppant le mellém és gond nélkül fogtunk bele a dumálásba, egymás heccelésébe. Aztán egyre jobban összehaverkodtunk és 3-an csaptunk neki a következő állomásnak.

A Kalinka Stage adott „otthont” a 90-es évek egyik leghíresebb magyar könnyűzenei együttesének az UFO-nak. Már-már törzsvendégek az Egyetemi Napokon, hiszen tavaly is volt szerencsém nosztalgiázni rajtuk. Elhangzott jó pár szép emléket derengtető slágerük is, idézve a régi partikat vagy akár a gyermekkori sztorikat, eszméletlen jó volt visszagondolni azokra az időkre. A fesztiválozók itt már kellőképpen mosolygósra itták magukat és jó páran megirigyelhetnék a srácok tánc mozgásait. (Hozzáteszem marha jót vigyorogtam egy-egy srácon, igazi ’higanyshow’ kerekedett)

A nosztalgiázásnak vége, irány a Nagyszínpad, zúzzunk Supernemre! A sátor tömve, mindenki ordít, kezek a magasban... most már tényleg elkezdődött az este! Viszonylag sok számot hallhattunk az új albumról, nekem nagy szomorúságomra, mert a régi CD-k rajongója vagyok! De azért kaptunk rendesen a régi slágereikből! A sátorból ez után már ki se mentem, mert tudtam, jön a kedvencem, amire mindenkit szétfeszít majd a Rock and Roll rugója!

És végre! Személyes kis kedvencem a Tankcsapda követte a Supernem-es srácokat. A koncert előtt újdonsült társaimmal elmentünk egy gyors töltésért – na jó, szóval csak kimentem egy kicsit – de utána gyerünk be a sűrűjébe! A csapat élére álltam és igyekeztünk bekacsázni viszonylag előre, ami nem volt egyszerű, mert a sátor finoman szólva is teltházas volt, teljesen csurig, sőt volt, akinek kintről kellett bekukucskálnia a színpadra.
Aztán felcsendült az intro, én pedig itt már totál extázisban voltam. A közönség megvadult amikor a srácok beletéptek a húrokba, elkezdődött a tánc, pogó, ugrálás...úrrá lett a fiatalokon az Őrülj meg! érzés. Mondjuk úgy, hogy Lukácsék eléggé megizzasztottak minket, mindenkiről dőlt a víz, tapadtak a ruhák, a testek. Hát döntsétek el, hogy ez most szexi vagy nem rátok bízom!

Jó pár régi nóta hangzott el tőlük az este folyamán, nagy örömömre és talán sokan másoknak is. Így zárásnak egy nagyon jó hangulatú koncertet nyomtak a srácok, bőven kihasználva az idejüket! Én örültem a fejemnek, hogy ismét láthattam őket és a közönség is hálás volt a debreceni rockereknek. A további 2 napban is hasonló pörgésben reménykedtem, de nem volt miért aggódni, a BME állatira tud bulizni!

 

Hát megkezdődött a második, mint kiderült legnépesebb nap, . Az pedig aligha kérdés, hogy a retro hangulatot teremtő Brooklyn Bounce és fergeteges Dj settel érkező Yolanda Be Cool volt az oka.

A Nagyszínpadnál Fluor Tomi, manapság aligha kikerülhető jelenléte izzította a közönséget, akik lelkesen tomboltak...igen, a Mizu-ra is. A Kalinka Sátorban e közben az Animal Cannibals nyomta a vakert a nagyérdeműnek. Pattogott is mindenki, ,mondjuk nem csoda hisz a fiúk oltári szöveget tolnak az arcunkba minden számmal.
 
Egy szusszanásnyi időm még akadt a barátnőmmel átrohanni a Nagyszínpadhoz, ahol már rengetegen voltak, majdhogy nem plafonig kitöltötték az egész sátrat. Sok kíváncsi ember lesett fel a színpadra, hogy vajon mikor pillantjuk meg azt a jellegzetes szigorú ’BB’fazont mikrofonnal.. Ekkor végre beosont egy arc a dj pult mögé majd berohant az a bizonyos pasas két, apró ruhába burkolt táncos lánnyal. Hozzáteszem, szegénykékről más pozitívum aligha említhető meg, még lehet én is jobban roptam volna, mint az a két nő.

Felcsendült az első szám, megvadult mindenki és akkora hangulat kerekedett, mint amekkorára az én szemem is nyílt a hangulattól. Csápolás, kiabálás, vidámság, extázis. Beindult az első számuk, amit a közönség zabált és még nagyobb lett az öröm. Nem sokszor volt szerencsém látni őket...sőt még soha, de nem lehetett egy helyben állni mozgott mindenki, még a sátor is. A dübörgő ritmus, a mély basszus adta a löketet a talpunk alá, a föld szó szerint remegett. Ha meg akartál állni egy pillanatra, akkor is vitt a tömeg magával.
Újra elfogott mindenkit a retro hangulat, a nosztalgia ...azaz fogott volna, de nagyon sok, túl sok, más előadótól hoztak számokat.

 

Bár a repertoár kvázi remek volt, hisz a Scooter-től a Prodigy-ig terjedt és mindenki pörgött, a bárnál jöttek-mentek az italok. A feeling adott volt, nekünk csak élni kellett vele. Személy szerint, mégis csalódtam . Megannyi régi, nagyon nagy slágerük van és ebből csak maximum 4-et hallottunk az este folyamán. Értetlenül álltam sokszor, hogy most min is vagyunk akkor?! A show vége úgy tűnt, mint ha valaki elvágta volna. Egyszer csak vége lett, eltűntek a színpadról és már is a következő előadó lépett a helyükbe.

 

Nem is hagyott nyugodni a dolog, hisz az igazi Brooklyn Bounce rajongók szinte semmit nem kaptak belőlük. Így bátorkodtam jó pár embert körbe kérdezni, hogy mi a véleményük a látottakról. Mindenki nagyon élvezte a bulit,sőt! De csak olyan emberrel találkoztam szinte,aki egy véleményen volt velem. Szóval a csalódottságom nem volt egyedülálló ezen az estén!

 

Ez után a Kalinkán a Hősök mondták meg a magukét rímekben és dalba szedve. Telt ház itt is, bejutni nem lehetett. A kezek a magasban, mint a hullámzó tenger, úgy mozdult mindenki.

 

Na de vissza a Nagyszínpadhoz, Yolanda lesz! Míg átbattyogtam végig mértem a terepet. Marha jó volt látni hogy az emberek mennyire élvezik a suli előtti állatkodást. A sör szinte ásványvízként fogyott , Részemről teljesen jogos a nagybetűs ’Fesztivál’ jelző!

 

Valószínűleg a fülledt levegő pezsdítette fel az érzelmeket a sátorban, fiúk-lányok egymásba gabalyodva táncoltak Yolanda mixeire. A nagy hangerő a szívekkel együtt dobogott, átvéve a mély hangok ritmusát Egyre többen lettek bent, mert aki benézett érezte, hogy be kell jönnie és át kell adnia magát a zenének. A második nap is totál sikeresen zárult, retro, hip-hop, sör, haverok, buli. Szomjasan nem maradt senki, a jókedv pedig garantált volt!

 

 

Az est két meghatározó koncertje a Kozmix és Ganxta Zolee volt. Két külön színpadon, úgyhogy sietni kellett ha nem akartunk teljesen lemaradni a buliról. Sajnos kicsit fedte egymást a két show, de el lehetett csípni innen is és onnan is jó pár számot.

 

A Kozmix ismét elhozta a fesztiválra a 90-es évek érzését. A fiatalok meglepően élvezik a régi idők zenéit. A közönség együtt zengte a számokat a srácokkal, baromi jó hangulat kerekedett. Mindenki ugrált és megint azt éreztem a talpam alatt, hogy nem fogok tudni egy helyben megállni. Minden slágerüket elhozták,k öztük megbújt egy-egy feldolgozás is. Nem maradt el az ováció se a végén, a visszatapsolás és a sikongatás se.

 

Észrevettem, hogy szorít az idő,g yorsan átugrottam a Nagyszínpadhoz, ahol Ganxtáék tépték a húrokat. Az a fenomenális lazaság és flegmaság, ami jellemzi őket...nem is felháborító, hanem magával ragadó és mulatságos. Zoliékhoz volt már korábban is szerencsém és most sem csalódtam bennük. Megkaptuk az aznapi Rock and Roll adagot is!

 

A koncertről kiérve, láttam, hogy kezdünk elfáradni a három napos pörgésben. A hangulat változatlan volt, csak a lélekszám fogyatkozott meg. De azért még egy utolsó nagy dobásra kitett magáért a közönség, hiszen igen tisztes tömeg éltette a 30y koncertet, a srácok pedig méltóan lezárták a BME Nagyszínpad idei repertoárját s bár már egy kiadós nátha is kerülgetett, még hősiesen végigélveztem a showt, hiszen utolsó nap az utolsó nap!

 

…és egyszer csak utaztam hazafelé, merengve az élményeken, újabb barátokon és elpilledés ide vagy oda, jó érzéssel nyugtáztam, hogy az őszben kijutott még igazi egy nyáridéző fesztivál élmény, úgyhogy ígérhetem, a BME Egyetemi Napok 2012-t sem fogom elkerülni!