Szeretünk házisör, szeretünk Főzdefeszt!

Na ilyen egy sörhétvége! – Főzdefeszt fesztivál szemmel
 
Előre szólok, hogy mint fesztiválozó és átlagos sörkedvelő zarándokoltam immár negyedszerre a Főzdefesztre, épp ezért az ízek elemzését meghagyom az erre hivatottaknak és gondolataimat az (élet)érzésre fókuszálva azt regélem inkább el, milyen is erre a feladatához, céljához hibátlanul felnövő sörfesztiválra ellátogatni.
 
2012 őszén  már negyedik alkalommal domborított a házi sörfőzdék új Mekkája, a Főzdefeszt és túlzás nélkül fűzhetünk az eseményhez egy hatalmas elismerő bólintást. A tavaly tavasszal még elsőbálos - jegyzem meg, egyből siker - rendezvény, nagyon hamar elkezdte a honi vezető szerepet átvenni a sörfesztiválok és sörös rendezvények közt.
 
Egy nagyon ügyes és úttörő koncepció érett be, hiszen a Főzdefeszt előtt nagyjából annyi esélye volt egy kisebb regionális főzdének nagyközönség előtt villantani, mint ovis népdalkörnek a Superball megnyitón, de hála a józsefvárosi Palotanegyed hozzáállásának és pár eltökélt szervezőnek 2011. májusában egyszer csak bódék sora nőtt ki a Mikszáth téren és környékén, mi pedig hirtelen eddig ismeretlen sörcsemegéket szlopálhattunk a haverokkal.
 
A dolog varázsa pedig az, hogy a kellemes és autentikus belvárosi helyszín, rusztikus fa pavilonok – ja, és a sör - mellett egyszerűen nincs szükség nagyobb megfejtésre. Ezen a fesztiválon senki nem hiányolja a színpadi programokat vagy a gumitraktortól a koronaékszerekig mindenfélét tukmáló árusokat. Sörkorcsolya és sör, ez van. Ráadásul mindenféle belépő, korsójegy, vagy fesztiválkártya nélkül. Itt tényleg azok vannak – méghozzá igen szép számban - akik élvezik a sörözést, tudják, hogy az egész lelke nyugisan leülni egy jó társasággal, kapkodás és üvöltözés nélkül beszélgetni, ital mellé néha leküldeni valami karakánabb csülkös, kolbászos ételt.
 
A Főzdefesztben hibátlanul benne van az a spontán érzés, mint mikor egy hosszú és nyűgös munkahét után a haverokba belefutva egy piszok hangulatos délutánt, estét kerekítünk valamilyen szabadtéri helyen, lazán sörözgetve, kötetlenül kitárgyalva, amit csak jólesik. Akadnak rendre  páran, akik az éjféli söntészáráson felhörrennek, de ennyi empátiát azért érezzünk az ott lakók és a délelőtt óta a pultban melózók irányába, ráadásul csak a helyszínen úgy tucatnyi szórakozóhelyen folytathatjuk, amit elkezdünk.
 
Egy szó, mint száz, nehéz manapság olyan fesztiválba botlani, ahol mindenféle körítés nélkül pont azt kapjuk, amiért odamegyünk, ami tényleg arról szól, hogy egy jó társasággal lazulunk egy ízeset, de a Főzdefeszt immár negyedik alkalommal bizonyította, hibátlanul teljesíti a fenti kitételeket, úgyhogy várjuk az 5. etapot!