1-es csapat -
Luck’n’Roll
A szerencse fiai ők, vagy legalábbis annak mondják magukat. A kobold nép és vezetőjük zöld cilinderekben, misztikus trükkökkel, zöld sörrel és a mindig sikeres vizsgák ígéretével bódították a népet. Az biztos, hogy a Koboldkirály (Molnár Ádám) lábgitározása és spárga villantása generált néhány leesett állat („b****d, te milyen hajlékony vagy”), de ahogy ők fogalmaztak propagandaszövegükben, erejük a komiszságban és az életszeretetben rejlik.
2-es csapat –
VENfoglalás
Huti vezér, vagyis Hutvágner Dániel és csapata durva hungarikum marketinget tolt a héten, mégsem lett a szarvas kucsma túl mainstream. Ha ők nyernek, az egyetemi kolesz készülhet némi átalakításra, és csodájára járhatnak majd a városlakók a kampuszoknak, mert itt tényleg kolbászból lesz a kerítés! Update: a XXV. VEN győztes csapata a VENfoglalás, a diákrektori széket pedig Huti vezér
(Hutvágner Dániel) birtokolja egy teljes évig.
3-as csapat –
GyerekVENőrző
Ovisok, akiknek került némi (sok) extra cucc is a délutáni kakaójukba. Valóban övék volt a legcukibb bevonulás, a Nárcisz óvoda egy csoportjával, kisvonaton! de diákrektor-jelöltjük, Szegi Balázs produkálta a legeredetibb megoldásokat is a feladatoknál. Minden megmozdulását földön fetrengős röhögés kísérte, és igen, a csapatkocsmájukban konstanst volt a pulton táncolás, belépés pedig csak szülői engedély nélkül volt lehetséges.
4-es csapat-
HóVENtróger
A bajor trió és Josef von Siegfried (Ács József) egy kis Octoberfest hangulatot varázsolt a VEN-re, sok sörrel, kockás inggel és pulton táncoló menyecskékkel. A bajor kiskocsma ötlete széles körben aratott sikert, hisz ők vitték el a megtisztelő legjobb csapatkocsma címet.
5-ös csapat –
HellÁSZ
Egyenesen Görögországból érkeztek, lejtettek pár zorba táncot, és egy héten át mutattak be áldozatot a bor és mámor istenének, Dionüszosznak. Ők nyitották meg a „részeg olimpiát” és bár nem folyt ouzo a csapból, így is mulathatott náluk egy jót, aki betévedt kocsmájukba.
Fellépők- a teljesség igénye nélkülIdraulici de Suono.jpg)
Az
Idraulici del Suono és Veszprém nem ismeretlenek egymás számára. Két éve az Utcazene Fesztiválon ropta a zenéjükre a fél város, most pedig a VEN –en szolgáltattak hamisítatlan talpalávalót. A 14(!) tagú, csupa olasz macsóból álló zenekar valódi fesztiválhangulatot teremtett, óriási energiák mozdultak meg a színpadon, és főleg a színpad előtt. A legjobb értelemben véve őrültek ezek a fiúk, és igazi örömzene amit csinálnak. Fél pillanat alatt ragadnak magukkal mindenkit, persze a Boban Markovic féle macskajaj zenékre nehéz lenne egy helyben maradni.
A Korda-páros és Dévényi Tibi bácsi- a retro tényleg mindent visz?
Gyuri bácsi és Klárika egy ideje állandó szereplői a nagy fesztiváloknak, második fénykorukat élve. A szervezők tudhatnak valamit, mert a két órás késésük dacára kisebb tömeg ropta szinte eufórikus hangulatban a Burn PartyArénában.
A szokásos klasszikusok, kiskosztüm és
Mamma Maria minden mennyiségben. A „nagyöreg” Tibi bácsi is megmozgatta a népet, ment a sztorizgatás a londoni olimpiai fellépésről és szülinapi bulikról, és persze retro számok - végeláthatatlanul.
Anima Sound System
Húsz éves az Anima, és szerencsére ezt a VEN-nel is megünnepelte. A zenekar számos stílusbeli változáson és tagcserén ment keresztül ennyi idő alatt, a mostani koncerten ebből kaptunk némi ízelítőt.
Prieger Fanni hangjában van valami angyali és földöntúli, ami az új számok elektronikusabb, szintetikusabb hangzásvilágához nagyon jól passzol. De nem csak ahhoz, hiszen volt szerencsénk többek közt a
Csinálj gyermeket! de még a számomra nagyon kedves
68-hoz is a szöszi lány előadásában. A
Good luck boy és persze a
Tedd a napfényt be a számba sem maradhatott el, a régi és új számokon végighaladva pedig kaptunk az Anima-érzésből, mert ebben a zenében van valami megfoghatatlan varázs. Ahogy
Prieger Zsolt, a csapat (színpadon) láthatatlan vezetője egy interjúban elmondta, a zenéjük bekategorizálásával nem tud mit kezdeni, és azt gondolom az Anima muzsikáját tényleg felesleges is lenne. Az előző lemezekről ismert népzenés, globalelektros vonal most teljesen eltűnt, de a csapatot ismerve ez bármikor megváltozhat. Viszont a szokásoshoz híven magyar és angol nyelvű dalok is szerepelnek a repertoárban, de frekventáltabbak az anyanyelvű darabok. Így inkább a miénk, közelibb, mégis marad nemzetközi színvonalú.
Solo Banton és Deadly Hunta backed by Budapest Riddim Band
A legjobbkor érkezett a két angol dancehall-reggae fenegyerek, mert az esős nap végén hoztak egy kis napsütést a veszprémi
éjszakába. Áradt a rasztafári életérzés, és nem csak masszív dancehallt kaptunk az arcunkba, hanem némi szellemi útravalót is. Kezdetnek egy kis
one love tanítás jött, hisz „lehetünk fehérek vagy feketék, mind Afrikából jöttünk” aztán
Deadly Hunta által megtudjuk, ’they can take away my flesh and bones, but not my spirit’, vagyis a lelkünk örökké élni fog. De a legfontosabb, amit megtanultunk, hogy legyen üzenete a zenénknek, mert azzal befolyásolunk.
A leghangosabb egyetértést persze az ’I only take ganja’ felkiáltás váltotta ki. A nagyérdemű pillanatok alatt rajzott be az első dallamokra, és először jelent meg őszinte csodálat az arcokon, mégpedig
Solo Banton irányába. Ja, és spontán ugráló verseny alakult ki az első sorban, a nagyon lelkes fiatalemberek között. Mindketten magyarul köszöntötték a megjelenteket, magasztalták a magyar lányok szépségét és énekeltették a közönséget. Élvezhettük Deadly híres feszített hangját és dinamikáját,(értsd: őrült módón ugrálja végig a számokat anélkül, hogy elfogyna nála a szusz), na meg a
Sweet dreams című sláger sajátos verzióját is. (travel the world, and the seven seas, everybody smoking weed’) Solo Banton hangja önmagában volt élmény, és pillanat alatt találta meg a csatornát közönsége szívéhez, így negyed óra múlva már a hallgatóság visszafogottabb része is engedett a ritmusnak és rázta a kis popóját.
Kiscsillag
A Kispál felbomlása óta Kiscsillagra tombolással kell beérniük a Lovasi Bandi fanoknak. De nem sovány vigasz ez, sőt. Az avantgárd versként is helytálló dalszövegek és az rockos hangzásvilág nem ok nélkül emeli a zenekart a magyar alter élvonalába. Könnyű lenne mondani, hogy csak a Kispál hullámán lovagol az együttes, mégis komoly tömegeket mozgat meg Lovasi új bandája. Talán nem véletlen, és ebben kétség kívül nagy szerepet játszik Lecsó (
Leskovics Gábor) és a srácok zenei maximalizmusa. Néhol tetten érhető aktuálpolitikai átkötőszövegek, arconpörgés, heringparti és az összes klasszikus- ilyen volt a mostani koncert.
Álltak a férfiak (és a nők), körülöttünk veszekedtek
A pénz miatt, minden sarkon
volt szándék és mindenki tudta milyen lenne,
ha ő lenne Bandi szerelme.
Magashegyi Underground Bocskor Bíborka önmagában performansz. Művészi díva és (csak a VEN-es szerelése miatt sötét) tündér, aki megbabonáz, de még a legkritikusabb néző számára is tagadhatatlanuk olyan erős karakter, hogy egyszerűen nem lehet levenni róla a szemünket. A zenekar kiforrott, a Kaukázusos „gyökerektől” már teljesen elszakadt, és ha pár szóban kellene összefoglalni az előadásukat, akkor nagyon rendben és egyben volt az egész. Igazán családias a hangulat a tagok között, nagyon figyelnek egymásra és süt róluk, hogy imádják amit csinálnak. Bíborka kicsit olyan, mint egy karmester, aki a hangulatot vezényli, a színpadon és a közönségben sem hagy senkit mosoly nélkül. Imádtam a fekete tüllszoknyáját, és hogy mezítláb táncolt teljes eksztázisban. Muszáj végigdenszelni a hibátlanul tiszta hang és elektro-popos hangzásvilág keverékeként létrejövő számokat- Metróhuzat, Álmatlanság, Rázz fel – hát mi is így tettünk.
The Carbonfools
Nos igen, a magukat elektro-pop/rock műfajúnak aposztrofáló zenekarnak van egy, a hölgyszívek számára semmiképp sem elhanyagolható tényezője. Úgy hívják
Fehér Balázs. Bevallom, volt némi előzetes elképzelésem a koncerten sikítozó és bugyit dobáló lányokról, de kellemes meglepetésre nem volt túlnyomó többségben a női nem. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a Carbonfools üresfejű fiúbanda lenne, épp ellenkezőleg! Nagyon pozitív csalódás volt (nekem, aki a legismertebb számoktól eltekintve nem követtem a munkájukat) a zenéjük light rock-pop lüktetése Balázs lezser-kisfiús hangjával kombinálva, ami igazi chilles koncertélményt nyújt. A fiúk talán nem nagy robajjal, de határozottan nyomulnak be a magyar zenei palettára, és bár az nem Carbonfools, hanem „csak” Fehér Balázs és Karányi Dani magánprojekt, azért egy
Hello-t nagyon el tudtam volna még viselni a kampuszos bulin.
Ocho Macho
Bulizenekar lévén csaptak hát egy akkora bulit a
Latin-Amerikából Szombathelyről „importált” fiúk, hogy félő volt, leszakad a nagyszínpad. Szerencsére nem így lett, viszont – a Macho után szabadon- hupoghattunk a latin-rock-reggae fúzióra. Persze a koncert végére sikerült annyira felfokozni a tomboló közönséget, hogy csúcspontként az
El mundo fantastico és a
Jó nekem is felcsendült. Aki ezután sem bírt magával folytathatta, és folytatta is a csapatkocsmákban a riszát.
Asian Dub Foundation
Fogalmad sincs kik ők? Ezt, biztos ismered:
http://www.youtube.com/watch?v=enSvqSjUPp8
Még így sem? Akkor itt az ideje hallgatnod őket, már ha bírod a ragga-jungle-dub ütemeket, mert erre garantált a pörgés. Ja, pörgés az volt a VEN-en is, nem is akármilyen. Ahogy kedves fotótársam fogalmazott, ez ilyen „bólogatós” zene, nos igen, a rap szövegelésre lehet is, főleg ha egyetértünk az együttes vállalt anti-rasszista vonalával. Az biztos, hogy az angol banda nyomott hagyott a veszprémi közönségben, megadta az alaphangot a záróbulikhoz, egyben feltette a pontot a XXV. VEN zúzására.
Blog
.gif)
